Sajnos látókörbe került a hvg.hu honlapon megjelenő „Lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten” címmel jelölt szöveg, amely önmagában azt sem érdemelné meg, hogy írásnak nevezzük, azonban egy - a szerzővel kapcsolatos - tény miatt mégis véleményt kell nyilvánítani.
„Lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten” HVG – 2011.09.28.
Forrás: http://hvg.hu/w/20110928_lmp
Az, hogy az angol tanári pályán helyét (helyet) nem találó szerzőnek mi a véleménye a parlamenti pártokról, a Kormányról, a vidéken élőkről, a mezőgazdaságban dolgozókról és a budapesti értelmiségről, az a szerző magánügye, és ha ezt a HVG engedi megjelentetni, az pedig a HVG Szerkesztőségének a saját ügye.
Azonban az iromány stílusa a HVG eddig megjelent összes írására árnyékként terül és az összes eddigi HVG szerzőt lejáratja. (Arról nem is beszélve, hogy a valótlan állításoktól és téveszméktől hemzsegő sorok semmilyen logikus okfejtést vagy értelmezhető gondolatot nem tartalmaznak.)
Azonban még ez sem indokolná a reagálás szükségszerűségét, ha a világhálós információkból nem derülne ki, hogy a szerző egy kisgyermek apja is a "közírói pályára tévedése" (inkább tévelygése) mellett.
A mai fiatal szülőknél szinte általánosnak mondható, hogy gyermekeiknek (szinte) csak bio-ételeket adnak. Ami persze nem baj, sőt ...
Az eléggé el nem ítélhető fogyasztói társadalmakat kialakító korunkban a kisgyerekeket érő káros (mondhatnánk: kóros) hatások így is azt vetítik előre, hogy nagyon is szükséges a gyermekek egészséges fejlődéséhez a vegyszermentes táplálékok biztosítása. (Bár a városi szmogos, PM10-szennyezéssel telített levegő belégzése önmagában is rákkeltő hatású …)
A szerző (a betűkből álló sorokban, mert írásnak nem szívesen neveznénk) mégis a bevásárlóközpontok mellett teszi le a voksát, vagyis azt támogatja, hogy ott vegyük meg azt a kenyérnek vagy péksüteménynek mondott valamit, ami másnapra – sokszor már pár óra múlva is – ehetetlen és búzát (gabonát) soha nem látott valamiből (nem lisztből) készítették a multi-szolgák (az alkalmazotti jogoktól megfosztott modern rabszolgák). Vagy vegyük meg ott, az adalékoktól rákkeltő, három „E”-nél (mesterséges élelmiszerízesítőnél) legalább sokkal több „E”-t tartalmazó hús(???)-készítményeket vagy az íz nélküli gyümölcsöket, amelynek a héjfelülete sokszor több káros anyagot tartalmaz, mint amit kémiaórákon – általában csak a tanárok elkötelezettségének köszönhetően - megismerhettünk.
Szóval a szerző a világhálón az ilyen ételek fogyasztást támogatja (!), de szinte bizonyosra vehető, hogy – szülőként - a „szemefénye” gyermekének inkább (és nagyon helyesen!) az egészséges, vegyszer- és károsanyag-mentes táplálékokat biztosítja.
Vagy mégis feltételeznünk kellene azt, hogy szülőként a bevásárlóközpontok műételeivel veszélyeztetné gyermeke egészséges fejlődését?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése