Bár a magyar társadalom (némi kivétellel, mondhatni) összessége – mint utolsó esélyben – még bizakodik abban, hogy a jelenlegi Kormány kihúzza az országot az eladósodott és lecsúszott helyzetből, most az oktatási államtitkárság (nem az első) melléfogásával újabb (talán még elkerülhető) műhiba kerül javaslatként a Kormány asztalára.
Csak reménykedhetünk, hogy a Kormány mégsem fogadja el azt a koncepciót, amely tovább szűkíti Magyarország – szinte egyetlen - kitörési lehetőségét, azaz „szürke állomány”, a magas színvonalon képzett szakemberek számának növelésével történő előrelépést a globalizált világpiacon.
Ahány nemzet a Földön, majdnem annyi nyelven ismert az a közmondás, hogy „a tudás hatalom”[1] (Scientia potentia est, Knowledge is power, Wissen ist Macht, stb.) és azt bizonyítani sem kell (mert még a képzetlen emberek számára is világos), hogy a magasabb és több szakirányú képzettség, a széleskörű tudás több lehetőséget biztosít az embereknek. Ebből eredően annak az országnak is, amely a polgárai képzését, a minél magasabb tudás megszerzését helyezi előtérbe.
Most a magyar állampolgároknak mégis azzal kell szembesülni – mint amit az utolsó húsz évben a mindenkori pártpolitika részéről már általános jelleggel és egyre fokozottabban tapasztalhattunk -, hogy a parlamenti képviselők (a több diplomás képzettséggel rendelkező jogászok, közgazdászok, orvosok és bölcsészek) tovább korlátozzák majd a fiatalok, a legújabb generációk többségének életkezdési vagy inkább túlélési esélyeit azzal, hogy a jövőre nézve (gyakorlatilag) az „anyagiakhoz kötik” a tudás megszerzésének lehetőségét.
Ez a vagyoni alapú szelekció végleg kiszolgáltatja az országot, a jövő Magyarországát a „globális pénzpiaci gyarmatosításnak”, és ehhez már „fegyver, katona és háború” sem kell, csak a „pénz, pénz és pénz” ...
Az első „pénzt” (a Judás-pénzt, a cca. 21 milliárd dollár hitelt) már előre megkaptuk (a hatalmon lévők megkapták!) az 1990-ig tartó állampárti rendszerben, a második „pénzt” - az állami közvagyon kótyavetyéléséért - az új gyarmatosítók kifizették ’90 után, a harmadik „pénz” pedig nem más, mint az - államadósság megduplázódásához vezető – újabb és újabb „hiteltörlesztési hitel” és a lakossági devizahitelezés bevezettetése …
A legújabb „globális pénzpiaci gyarmatosítás” előjelei már 2000-es évek elején sejthetőek voltak a környezet- és természetvédelem – az egészséges környezethez való jog érvényesülésének - háttérbe szorításából (is). A 2001 évi LXXXI. törvénnyel történő elismerés ellenére, közel tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Magyarországon (a gyakorlatban) elismerjék az Aarhusi egyezményben[2] foglaltakat, a környezeti információk hozzáféréséről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról. Hozzá kell tenni – sajnos -, amint elismerésre került a gyakorlatban, szinte azonnal megjelent az „új gyarmatosítók” újbóli igénye a környezeti és civil jogok korlátozására is.
Természetesen érthető a „globális pénzhatalom” azonnali – szinte hisztérikus - reakciója, hiszen a környezeti jogok biztosítása és a magas színvonalú, több szakirányú képzettséggel bíró polgárok „önvédelmi” ellenállása ellehetetleníti a környezet- és természetkárosító beruházások magyarországi megvalósulásait. Csak a többségében képzetlen, a jogaikat nem ismerő állampolgárok országaiban lehet „eladni” azokat a „gyártelepítéseket”, amelyeket az „új gyarmatosítók” a saját országaikban már maguknak nem kívánnak. (Vagy az adott „anyaország” már nem engedné meg …)
További „extraprofitot” jelenthet számukra a képzetlen emberek „betanítottként” történő foglalkoztatása, akiket a képzettség nélküliség és a munkalehetőség esetleg még „hálára is” ösztönözhet. (Mert a szükség nagy úr és élni kell …)
Most viszont már nem a középkorú vagy idős emberek léte, életszínvonala vagy a devizahiteles lakása a tét, hanem a gyermekeik, unokáik jövője forog a „pénzpiaci kockákon”, s ez már erősen elgondolkodtató.
Ezért az is bizonyosra tehető, hogy - az új „oktatáskorlátozási” koncepció miatt – már egyre fogy a remény és csökken a kilábalási esély …
A szeptember 14-ei kormányülés után az egyik helyettes államtitkár[3] szinte csak azt erősítette meg, hogy a kisebb főiskolák vagy megszűnnek vagy beolvadnak az új „nemzetközi színvonalú és méretű tudományegyetemekbe”. Az a korább elképzelés, hogy emelik a reálszakos hallgatói keretszámokat, az már „felejtős”-nek látszik.
Az új koncepciónak talán csak egyetlen (elviekben) támogatható része van, hogy az államilag finanszírozott helyeken végző diplomások „tartoznak” az államnak (valójában a társadalomnak) a képzésért. Azonban ennek megvalósítása során az Országgyűlés tagjai (egységesen) megfeledkeznek (és a mindenkori Kormányok már korábban is megfeledkeztek) arról, hogy az eddigi képzésekért is tartoznak a „képzettek”, azaz – többek között - a korábbi és a jelenlegi jogalkotók is.
Mint azt az utolsó évtizedben tapasztalhattuk, a kistelepülések egy részén felszámolták vagy ellehetetlenítették a helyi iskolákat, a nagyobb településeken pedig sok iskolai épület az „ingatlan-panama” célpontjaként, magánkezekbe került. A pedagógusok egyre lehetetlenebb, egyre megalázóbb helyzetbe kerülve, növelt óraszámmal és csökkenő jövedelemmel is helytálltak (helytállnak) a jövő generációiért. Amíg lesz energiájuk és amíg lesz kit tanítani …
Most úgy tűnik, már nem lesz kit, mert a „szegények” gyerekeinek a „betűvetésre” már elég „egy tanító” is. Akinek meg „módjában” áll, az úgyis „elit-iskolába” íratja
a gyereket és magántanárt fogad, hogy esélye legyen a „középiskolára” és a „felső oktatásra”.
Így indulna be most, a XXI. században, Európa közepén az igazi szegregáció? A kérdés csak az, hogy ezt akartuk-e? Ez lenne az „unió”, amire oly nagyon vágytunk ’89-ben? Ez Magyarország felzárkózásának az útja? Érdemes volt-e ezért - 21 éven át - a nadrág szíját (beljebb és beljebb) húzogatni?
Azt nem vitatja senki, hogy „szegény az eklézsia”, hogy nincs elég pénz az államkasszában. De nem azt az egyetlen kitörési pontot kellene ellehetetleníteni, amely a Magyarország felzárkózásának esélyét adhatja.
Az ipari eredmények korlátozottak, a mezőgazdasági termelés rapszodikus, az ország gazdasága kiszolgáltatott. Így azzal kellene „főznünk, amink van”!
Azaz (még) vannak okos egyetemi tanáraink, elhivatott pedagógusaink, tanítóink és nevelőink, ezért fektessük a meglévő állami és társadalmi forrásokat a képzésekbe, a magas színtű és több szakirányú képzettségek megszerzésének ösztönzésére.
Ehhez a többlet anyagi források is biztosíthatók. Már 2000. év előtt javasoltuk a speciális oktatási /képzettségi/ járulék bevezetését, azaz a magyar állam az államilag finanszírozott és megszerzett iskolai végzettségek, képzettségek után a - képzettséget megszerző mindenkori jövedelmére számítottan, a képzettségek száma szerinti – bruttó jövedelem-százalékot utólagos képzési járulékként beszedi és annak (azoknak) az oktatási, általános iskolai, közép vagy felsőfokú intézménynek juttatja el, ahol a képzettséget megszerző egy-egy adott iskolai végzettségét, képzettségét megszerezte. Ez adott esetben, akár az Európai Unión belüli egységes szabályozással is beszedhető.
Az oktatási, képzettségi járulék beszedése független attól, hogy a képzettséget megszerző a jövedelmét a Föld melyik országában kapja, mivel a járulékot az érintett országokkal történő adózási együttműködési megállapodás alapján és/vagy polgári jogi igényként is be lehet szedni.
A járulék mértékét az iskolai végzettségek, szakképzettségek száma határozza meg, függetlenül attól, hogy az állami költségvetésből képzett személy az adott végzettséget a gyakorlatban hasznosítja vagy sem.
A járulék bevezetésének előnyei:
- Az előzetes becslések alapján évi cca. 250-300 milliárd Ft olyan bevétele keletkezik összességében az oktatási intézményeknek, amely stabilizálja azok működését,
- A magas színvonalú képzést biztosító iskoláknak hosszabb távon biztosítva lesznek a fejlődési forrásai, ezért érdekeltséget teremt a minőségi képzésre,
- Az oktatói bázishoz tartozók közvetlenül érdekeltek lesznek az önképzésben, a tudományos kutatási tevékenységekben, az oktatási minőség javításában,
- A speciális járuléki rendszer - több év után - az állami normatíva egy részének kiváltására is alkalmas lehet,
- Az emelkedő oktatási szintek miatt, jelentősen növekszik az érdeklődés a fejlődést és stabil oktatást megjelenítő iskolák iránt, így ez kihatással van a képzettek piaci versenyképességére, elismertségére, a képzett munkaerő mennyiségi és minőségi javulására,
- A magyar családok oktatás iránti elkötelezettsége jelentősen javul, s ez kihat a társadalom közhangulatára, az optimista jövőképek kialakulására, az általános társadalmi képzettségi szintre, Magyarország pozitív nemzetközi megítélésére,
- A családok önköltséges képzési kiadásai más célra kerülnek felhasználásra, így megfelelőbb körülmények alakulnak ki a fiatalok tanulási hátterének biztosítására.
- Az első években a beérkező járulékbevételek 10%-át /cca. 30 milliárd Ft/ a korábban felszámolt kistelepülési iskolák újraindításra, fejlesztésére kell fordítani, ezzel a vidéki gyerekek esélyegyenlőségét jelentősen lehet javítani,
- Az felsőfokú oktatási intézményekhez beérkező járulékbevételek 10%-át az adott iskoláknak a legjobb eredményekkel végzett tanulóik számára biztosítandó 10 hónapos /egy millió Ft összegű/ ösztöndíjakra kell fordítani, amely időszakban a friss diplomásnak az oktatási intézménnyel kapcsolatban álló (vagy kerülő) külföldi szakirányú cégeknél /intézeteknél/ kell elhelyezkednie, ill. ott részben munkát és részben kutatási tevékenységet kell végeznie. A 10 hónap után a kutatási tevékenységének eredményeit az oktatási intézmény elé kell tárnia, ill. hasznosításra átadnia.
A javasolt képzettségi járuléki százalékok mértéke:
Oktatási szint/képzettség megnevezése | járuléki százalék |
általános iskola | 1 |
első szakmunkás képesítés | 1 |
más további szakmunkás képesítések | 0,5 |
középiskola | 1 |
első főiskolai végzettség | 1 |
más további főiskolai szakvégzettség | 1 |
egyetem | 2 |
más további egyetemi szakvégzettség | 1 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése