Uniós legenda: Egy
milliárdért összehasonlítjuk, ami korrekt módon nem összehasonlítható …
Élő Anita: „Kis pénz, nagy halál:
leszámoltak egy magyar legendával” című írásához
Forrás:
http://valasz.hu/itthon/kis-penz-nagy-halal-leszamoltak-egy-magyar-legendaval-113691
Az nem vitatható, hogy sokkal több pénzt kell
fordítani az állampolgárok egészségének védelmére, az állami egészségügyi ellátásra
és szolgáltatásokra, mint amennyit az elmúlt 25 év alatt fordítottak és
jelenleg is fordítanak, azonban ennek
semmi köze nincs a magyar orvosok szakmai felkészültségéhez és tehetségéhez,
ahhoz pedig pláne nincs, hogy mennyire
eredményes a magyarországi gyógyítás a vizsgált (további) hat országhoz mérten, mert ezek az
EuroHOPE projektben korrekt módon nem
összehasonlíthatók.
Az EuroHOPE következtetéseit alapvetően
kétségessé tesz az, hogy - a saját bevallásuk szerint - a begyűjtött
(megszerzett) sok-sok „adatot azután statisztikai módszerekkel
úgy alakították át, hogy összehasonlíthatóak legyenek”.
Vagyis
a „nem
összehasonlítható” adatokkal készítettek egy összehasonlítást! (Az európai uniós korrupciós-lobbista
rendszerhez igazodva, de etikai szempontból annak elfogadhatóságát kétségbe
vonva, csak „gratulálni tudunk” a projektforrások megszerzőinek és
felhasználóinak! Ügyes. Azonban, aki a projekttámogatást megadta, annak nem
ártana mielőbb lemondania.) Adalékként azt sem árt tudni, hogy az „EuroHOPE”
projekt támogatási költsége 2.995.318 euró (azaz: cca. 944 millió Ft).
Ezzel
akár le is zárhatnánk a „valasz.hu” oldalon megjelent felesleges újságírói szócséplést
és „pohár vízben történő viharkavarást”, de néhány dolgot nem árt megemlíteni;
1.,
Magyarországon az elmúlt 70 éves (45+25) időszakban az emberek egészségének a
megőrzése – mind a közpolitikai-döntéshozói irányelvek, mind a
belekényszerülési helyzetek alapján - a fontossági sorrend utolsó helyére
szorult, de nem állt rendelkezésre ehhez állami és/vagy magán anyagi forrás
sem, azaz tény, hogy az emberek teste és lelke egyaránt kizsákmányolásra
került. Mindennek – mai napig tartó - következménye az (idősebb és a középkorú) emberek fizikai állapotának általános lepusztulása.
Hogyan is lehetne ezt összehasonlítani
a mediterrán
Olaszország állampolgárainak az „élet szeretetének” elsődlegességét
valló gondolkodásmódjából eredő egészségi állapotával? De ugyanígy nem
hasonlítható össze az északi államok (Svédország, Norvégia,
Finnország és Hollandia) polgárainak kényelmes jólétből eredő preventív egészségmegőrzésre alapuló vagy a skótok
egészséges körülmények közötti és nyugalmas életviteléből eredeztethető testi-lelki
állapotával sem.
Mindez
azt is jelenti, hogy a „kényszeresen”
összehasonlított országokból a magyarok halmozottan „rendelkeznek” más szervi
bajokkal és megbetegedésekkel, így egy-egy kiválasztott betegségcsoport esetében
is alapvetően hátrányban vannak a gyógyulási folyamatokban. Ezen járulékos gyógyítást
gátló helyzeten pedig egyetlen (bármennyire tehetséges és
kiemelkedő tudású) orvos sem tud változtatni.
2.,
Az elmúlt 25 évben az orvosok (és gyógyító munkatársaik) számottevő része –
anyagi megbecsülés hiányában - rövidebb vagy hosszabb időre pont a „nyugati
államokba” tette át a működését, így nem is lehet azon csodálkozni, hogy a
magyar orvosok Svédországban, Norvégiában,
Finnországban, Hollandiában, Skóciában és Olaszországban a jóléti államokhoz
méltóan felszerelt kórházakban jelentősen hozzájárultak a gyógyítások
eredményességéhez. A kutató csoportnak ezt is ki kellene mutatnia, ha már
a „nem összehasonlítható” adatokra
alapozták az álláspontjukat.
3., Azt talán még a „valasz.hu” újságírójának
sem esik nehezére megérteni, hogy a
kiválasztott (kutatott) betegségcsoportok
(infarktusos halálozás, stroke, combnyaktörés és a mellrák)
megjelenése Magyarországon az érintett korosztályok eseteiben – általánosságban
- „idő előtti”, ill. az alacsony súllyal született koraszülöttek számában is
szerepet játszanak a „lepusztított fizikumú szülőktől” örökölt betegséghajlamok
(a mellrák esetében akár Csernobilt is említhetnénk!), ebből következően mindezek
(akadályként) a gyógyítások folyamatában is megjelennek.
4., A magyar „egészségügyre kevés pénz” szólam hangoztatása önmagában nem lenne
elítélendő, azonban - aki „a”-t mond, az
mondjon „b”-t is alapon – a szerző – hogy
jusson pénz az egészségügyre - a 25 évre visszamenőlegesen megkérdezhetné,
hogy
a., hova is került a ’90-ben még 120 milliárd dollárnyi állami vagyon?
b., hogyan emelkedett meg a ’89-ben még csak 21 milliárd dolláros
államadósság a többszörösére és hova is tűnt az állam által felvett hitelek
jelentős része?
c., az olajszőkítés, a „fekete-vodkagyártás”, a cukorcsempészet, az üzletszerű
ÁFA-csalás, a köztartozások felhalmozására alapított és felszámolt cégek, a felelősök
nélküli bank-konszolidációk, az autópálya-építési panamák, a közbeszerzéssel
legalizált közpénz-síbolások, az „offshore” céges pénzkimenekítések, a lakásmaffiás
és ingatlan-panamás bűnszövetségek, stb. a mai napig nem kerültek kivizsgálásra,
ugyan miért?
Erre kellene a „valasz.hu” válasz, hú, de mennyire …
Ignéczi Tibor
(LAKSZ)
Ignéczi Tibor
(LAKSZ)
Képek felhasználása:
A kis pénz (2 filléres pénzérme) és a nagy halál bemutatásához Gustave Doré - John Milton Elveszett Paradicsomához készült (A sátán) illusztrációt használtuk fel.
Az EuroHOPE csoport fotójának hivatkozási címe: http://ec.europa.eu/research/health/public-health/health-systems/projects/eurohope_en.html
A kis pénz (2 filléres pénzérme) és a nagy halál bemutatásához Gustave Doré - John Milton Elveszett Paradicsomához készült (A sátán) illusztrációt használtuk fel.
Az EuroHOPE csoport fotójának hivatkozási címe: http://ec.europa.eu/research/health/public-health/health-systems/projects/eurohope_en.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése