Kis pénz, nagy halál … > bulvár média, agyhalál …

Uniós legenda: Egy milliárdért összehasonlítjuk, ami korrekt módon nem összehasonlítható …

Élő Anita: „Kis pénz, nagy halál: leszámoltak egy magyar legendával” című írásához

Forrás: http://valasz.hu/itthon/kis-penz-nagy-halal-leszamoltak-egy-magyar-legendaval-113691

   Az nem vitatható, hogy sokkal több pénzt kell fordítani az állampolgárok egészségének védelmére, az állami egészségügyi ellátásra és szolgáltatásokra, mint amennyit az elmúlt 25 év alatt fordítottak és jelenleg is fordítanak, azonban ennek semmi köze nincs a magyar orvosok szakmai felkészültségéhez és tehetségéhez, ahhoz pedig pláne nincs, hogy mennyire eredményes a magyarországi gyógyítás a vizsgált (további) hat országhoz mérten, mert ezek az EuroHOPE projektben korrekt módon nem összehasonlíthatók.

   Az EuroHOPE következtetéseit alapvetően kétségessé tesz az, hogy - a saját bevallásuk szerint - a begyűjtött (megszerzett) sok-sok „adatot azután statisztikai módszerekkel úgy alakították át, hogy összehasonlíthatóak legyenek”.

   Vagyis a „nem összehasonlítható” adatokkal készítettek egy összehasonlítást! (Az európai uniós korrupciós-lobbista rendszerhez igazodva, de etikai szempontból annak elfogadhatóságát kétségbe vonva, csak „gratulálni tudunk” a projektforrások megszerzőinek és felhasználóinak! Ügyes. Azonban, aki a projekttámogatást megadta, annak nem ártana mielőbb lemondania.) Adalékként azt sem árt tudni, hogy az „EuroHOPE” projekt támogatási költsége 2.995.318 euró (azaz: cca. 944 millió Ft).

Ezzel akár le is zárhatnánk a „valasz.hu” oldalon megjelent felesleges újságírói szócséplést és „pohár vízben történő viharkavarást”, de néhány dolgot nem árt megemlíteni;

1., Magyarországon az elmúlt 70 éves (45+25) időszakban az emberek egészségének a megőrzése – mind a közpolitikai-döntéshozói irányelvek, mind a belekényszerülési helyzetek alapján - a fontossági sorrend utolsó helyére szorult, de nem állt rendelkezésre ehhez állami és/vagy magán anyagi forrás sem, azaz tény, hogy az emberek teste és lelke egyaránt kizsákmányolásra került.   Mindennek – mai napig tartó - következménye az (idősebb és a középkorú) emberek fizikai állapotának általános lepusztulása. 

  Hogyan is lehetne ezt összehasonlítani a mediterrán Olaszország állampolgárainak az „élet szeretetének” elsődlegességét valló gondolkodásmódjából eredő egészségi állapotával? De ugyanígy nem hasonlítható össze az északi államok (Svédország, Norvégia, Finnország és Hollandia) polgárainak kényelmes jólétből eredő preventív egészségmegőrzésre alapuló vagy a skótok egészséges körülmények közötti és nyugalmas életviteléből eredeztethető testi-lelki állapotával sem.

  Mindez azt is jelenti, hogy a „kényszeresen” összehasonlított országokból a magyarok halmozottan „rendelkeznek” más szervi bajokkal és megbetegedésekkel, így egy-egy kiválasztott betegségcsoport esetében is alapvetően hátrányban vannak a gyógyulási folyamatokban. Ezen járulékos gyógyítást gátló helyzeten pedig egyetlen (bármennyire tehetséges és kiemelkedő tudású) orvos sem tud változtatni.

2., Az elmúlt 25 évben az orvosok (és gyógyító munkatársaik) számottevő része – anyagi megbecsülés hiányában - rövidebb vagy hosszabb időre pont a „nyugati államokba” tette át a működését, így nem is lehet azon csodálkozni, hogy a magyar orvosok Svédországban, Norvégiában, Finnországban, Hollandiában, Skóciában és Olaszországban a jóléti államokhoz méltóan felszerelt kórházakban jelentősen hozzájárultak a gyógyítások eredményességéhez. A kutató csoportnak ezt is ki kellene mutatnia, ha már a „nem összehasonlítható” adatokra alapozták az álláspontjukat.

3., Azt talán még a „valasz.hu” újságírójának sem esik nehezére megérteni, hogy a kiválasztott (kutatott) betegségcsoportok (infarktusos halálozás, stroke, combnyaktörés és a mellrák) megjelenése Magyarországon az érintett korosztályok eseteiben – általánosságban - „idő előtti”, ill. az alacsony súllyal született koraszülöttek számában is szerepet játszanak a „lepusztított fizikumú szülőktől” örökölt betegséghajlamok (a mellrák esetében akár Csernobilt is említhetnénk!), ebből következően mindezek (akadályként) a gyógyítások folyamatában is megjelennek.

4., A magyar „egészségügyre kevés pénz” szólam hangoztatása önmagában nem lenne elítélendő, azonban - aki „a”-t mond, az mondjon „b”-t is alapon – a szerző – hogy jusson pénz az egészségügyre - a 25 évre visszamenőlegesen megkérdezhetné, hogy

a., hova is került a ’90-ben még 120 milliárd dollárnyi állami vagyon?

b., hogyan emelkedett meg a ’89-ben még csak 21 milliárd dolláros államadósság a többszörösére és hova is tűnt az állam által felvett hitelek jelentős része?

c., az olajszőkítés, a „fekete-vodkagyártás”, a cukorcsempészet, az üzletszerű ÁFA-csalás, a köztartozások felhalmozására alapított és felszámolt cégek, a felelősök nélküli bank-konszolidációk, az autópálya-építési panamák, a közbeszerzéssel legalizált közpénz-síbolások, az „offshore” céges pénzkimenekítések, a lakásmaffiás és ingatlan-panamás bűnszövetségek, stb. a mai napig nem kerültek kivizsgálásra, ugyan miért?

Erre kellene a „valasz.hu” válasz, hú, de mennyire …

Ignéczi Tibor
(LAKSZ)

Képek felhasználása:
A kis pénz (2 filléres pénzérme) és a nagy halál bemutatásához Gustave Doré -  John Milton Elveszett Paradicsomához készült (A sátán) illusztrációt használtuk fel.
Az EuroHOPE csoport fotójának hivatkozási címe: http://ec.europa.eu/research/health/public-health/health-systems/projects/eurohope_en.html