Ezt a költői kérdést teszi fel az alábbi linken egy természet értékeket féltő csoportosulás.
http://www.ipetitions.com/petition/magyar_termeszetvedelem/
A természeti értékek megőrzéséért aláírásgyűjtésbe is kezdtek, aki egyetért az ott megfogalmazottakkal, az a petíciót is aláírhatja.
Az íráshoz kapcsolódóan, a LAKSZ az alábbi véleményt fűzte a petíciós oldalhoz;
Márpedig a jegesmedvéknek mennie kell …
A természetvédelem (és a környezet védelme is) minden állami intézkedések és hangzatos deklarációk ellenére már a ’90-es - rendszerváltásnak mondott – állami berendezkedés éveiben másodlagossá vált. Ez persze nem jelenti azt, hogy 1990. előtt előtérben állt volna, csak az akkori időszakban ez ellen nem tehettünk semmit és nem is mindig volt kimondható.
Az, hogy a szocialista rendszerben – a pazarló és nagyzoló tervgazdálkodás időszakában – a gazdaságot értékelő statisztikák javításának követelménye alárendelt helyzetbe juttatta a természeti és környezeti értékek védelmét, az akkori hatalomnak egy érthető – ha nem is elfogadható – magatartása volt. Azonban ez a hozzáállás, a ”demokratikus jogállamiság” deklarálása után már a társadalom és a jövő nemzedéke – unokáink - arculcsapásának is minősíthető, de nem meglepő!
Nem meglepő, mert a 88-89-es háttérpaktumok (a megelőző ellenzéki mozgalmak gerjesztésével együtt) - egyrészt már az állampárti szolgálatok előkészítése szerint, másrészt az ellenzéki kerekasztal háttérből vezérelt egyes csoportjai érdekeinek megfelelően – valójában nem a is demokratikus jogállam létrehozásáról, hanem a pártpolitikai és gazdasági hatalom megosztásáról szólt.
Nem véletlen, hogy a „tárgyaló felek” az állampárti rendszerből – nagy egyetértésben – „pártok államát” alakítottak ki. A „mezítlábas” állampolgárok gazdasági helyzetének szempontjából pedig szinte teljesen mindegy volt, hogy az „állampárton belüli érdekcsoportok” vagy a pártelőjogokat deklaráló többpártrendszer pártjai megjelölésének lehetőségével kell a szemfényvesztő választásokat lebonyolítani.
Mindennek megfelelve, az új hatalmi struktúrák habozás nélkül „elprivatizálták” a 120 milliárd dollár (akkori értéken számított) állami vagyont, és – hol baksisért, hol saját vagyonosodásért - az „új elit” gazdasági érdekei alá rendelték a természeti és környezeti érdekeket. A társadalom ezt – részben megtévedésből, részben az információ hiánya miatt – kellő erővel soha nem kifogásolta.
A ’90 után megalakult természet- és környezetvédő szervezetek egy része pedig inkább az „elhivatalosodást”, a szervezeti működés és foglalkoztatás tartós feltételeinek kialakítását választotta ahelyett, hogy kibékíthetetlenül konfrontálódjon a mindenkori gazdasági-pártpolitikai hatalommal szemben.
Hibáztathatjuk ugyan e vakság és/vagy megalkuvás miatt a civil szervezeteket, a társadalmat vagyis magunkat, de be kell látnunk – tervezetten - „elválasztottak bennünket” egymástól, nehogy lényeges ellenállást tudjunk kifejteni a természeti értékeink és környezeti érdekeink védelmében.
A húsz év alatt - médiástul, civil szervezetestül - ledaráltak bennünket, volt-nincs önállóság és egyenes derék. Volt-nincs természeti és környezeti érték és érdekvédelem, már nincs kiálló és nincs követő ember. Azt a pár embert és szervezetet, aki még próbálkozik, azt a média elhallgatja, a gazdasági maffia pedig megveszi vagy megfélemlíti.
Amikor egy autógyári beruházás azt kommunikálja, hogy a beruházási területén lévő védett növényeket és állatfajokat áttelepíti – a természetvédelmi területet máshol rekonstruálja – és „teremtőt” játszhat a társadalom és az állam tiltakozása nélkül, akkor mit tegyen, mit tehet ez ellen az „az egy ember”?
A gazdasági világhatalmak álszentsége pedig ne tévesszen meg senkit, habozás nélkül aláírnak – akár a biológiai sokféleség megőrzéséről – bármilyen egyezményt, ha a pillanatnyi érdekeik úgy diktálják. Ha minden kötél szakad, akkor majd a multik a „biológiai sokféleséget új helyen újrateremtik”.
Most Magyarországon még csak az (elhasználódás után veszélyes hulladéknak számító terméket létrehozó) autógyártás miatt - a több ezer magyar futrinkával és homoki nőszirommal együtt - a143 hektár homoki gyep, a 7 hektár sztyeppi tölgyes és az 5,5 hektár borókás költözik.
De, ha sikerülnek az olajos kutatások, akkor a jegesmedvéknek is költöznie kell. Gondolom, Afrikába. De ez kit érdekel, csak jobb lesz ott nekik, még „bunda” se kell.
Egyébként is, a világot uralóknak a „bundákra” továbbra is szüksége van. Szóval a jegesmedvéknek mennie kell …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése